
Ha az igazi testvéri szeretethez mintát keresünk, csak őseinkre gondoljunk. Kiss Zoltán és húga Mária testvéri kapcsolatamindenki számára méltó példa. A 10 évvel idősebb báty a korosabb szülők mellett felismerte, hogy az életre tanításban ő tuda legtöbbet tenni kishúgáért.

Zoli amikor tehette és már az ejtőernyősöknél szolgálva önálló lakása is volt Szombathelyen, majd később Pápán a nyáriszünidőben magához vette fiatal testvérét és ugyanazzal a végtelen szeretettel tanította húgát, ahogy később tette éstehette volna gyermekeivel. Húgának megtanította mi a legfontosabb emberi érték az életben (és ez nem a pénz), barátaibemutatásával, jellemzésével igyekezett a másik nem jó és rossz tulajdonságain keresztül felkészítgetni az életre.
Zoli szerette és élvezte az életet. Kiválóan sportolt, remekül vitorlázott, síelt, teniszezett. Szerette a zenét, kedvence Bach ésBeethoven volt, de a francia sanzonokat, különösen Edit Piafot is szívesen hallgatta. Kedvelte a régi szép magyar nótákat,ezeket halkan gyönyörűen énekelte. Ady költészetének nagy kedvelője volt. Szombathelyen szabad idejében az idegennyelvtanulást (francia, német) kedvenc időtöltésének tekintette.

Hogyan is jellemezte édesanyánk Zoli bátyját? Megmaradt feljegyzései alapján:
– nyíltszívű, talán túlságosan is őszinte
– bátor, félelmet nem ismerő, katonáinak példaképe
– néha túlzottan is érzékeny az igazságra, nemcsak saját személyével, hanem másokkal kapcsolatban is, és legfőképpen aháború utáni haza sorsát viselte nehezen
– lobbanékony, kissé hirtelen haragú, ami olykor konfliktusba sodorta
– büszke, megalkuvást nem tűrő
– a felelősséget nagyon komolyan vevő természete az élet minden területén helytállásra kényszerítette
– gyöngéd, melegszívű ember, aki közelebb állt hozzá, annak minden rezdülését észrevette
Édesanyánknak, mi mint gyerekei mellett és édesanyja után Zoli bátyja volt az, akit legjobban szeretett, ő volt férfiban amintaképe, ő volt az, akire felnézett, csodálta a megszállott hazaszeretetéért és bátorságáért.

Édesanyánk Zoli bátyja tragikus halálával nemcsak egy nagyszerű embert, hanem egy igaz testvért veszített el, akire egészéletében soha nem múló fájdalommal és szeretettel emlékezett és így teszünk mi is.
Márti és Aliz (Kiss Mária lányainak írása édesanyjuk jegyzeteiből szemezve)